Világ életemben utáltam a turikat. Megalázónak éreztem és a szagot sem bírtam: mikor beléptél, volt az a tipikus turi szag...
Aztán jöttek a gyerekek és rájössz, hogy anyagi csőd, ha mindenből újat szeretnél venni neki, amit ráadásul pillanatok alatt kinő. Elején még próbálkozol, hiszen te mindnet megszeretnél neki adni és megérdemli mindenből a szép újat, de egy idő után feladod.
Aztán beléptem egyszer a Nagy Lajoson a turiba és nem hittem el: milyen áron és milyen minőségben lehet gyerek ruhákat venni. Szerintem első látásra szerelem lett.
A gyerek ruhák után eztán elkacsingattam a női ruha osztály felé. Na, hát az nem lett első látásra szerelem. Utáltam, hogy mióta nézem, de nem jó rám, nem testzik stb. A Férj pedig hozza magának haza a jobbnál jobb ingeket, farmereket. Ezen aztán egyszer úgy felhúztam magam, hogy elhatároztam, ha törik, ha szakad én nem jövök el ruha nélkül. És csodák csodája, megtört a varázs: ami tetszik és méret jó: pakolni, pakolni, pakolni. eze nyitja, aztán próbálni, próbálni, próbálni.
Lassan 6 éves az időseb Gyermek, és én azóta magamnak nem vettem új ruhát szinte. Viszont ha valaki megnézi a ruhatáram, egyáltalán nem mondja meg, hogy turkálóból öltözök :)
